|
 |
|
|
......egy valaki, ki életét áldozta a szerelemért..szeretett egy lányt ki csak testi örömöt lelt a szerelmében..
...de ő akkor is napról-napra jobban szerette...egy bizonyos ideig, mikor a következőket mondotta a lánynak:
"Ahogy jöttél azon az éjjelen, úgy maradj nekem.
Csendes, titkos imáimban Istent kérlelem.
Ne törjön szét a kép, úgy ma... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kerekes András
a vágyról
I. tiltott gyümölcsök édességében ha merítkeztünk
varázzsá lett a szokott? nem lett varázzsá
s ki ezt vágyta, elkárhozott
valódi gyümölcsünk rituálékból, mélységre nyíló kapu
násztánc és mosoly
ki megijedt attól, hogy mögötte nem önmagára lelt, hogy az külön-való
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ..."A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet,s a benne lelt öröm."... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Álmodtam, veled...
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Végre megkaptalak. Rám hajoltál
mint bársonytakaró ha fázom,
forrott a szíved s az enyém vele,
teljesült egy varázslatos álom.
Megannyi kérdés most válaszra lelt,
átadtam mindenem,
mozdulataidra, a testem felelt,
úgy vágytad hogy érkezzem.
Riasztott az idő, mennem kell.
Mondd! hogy szakadjak innen el?
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...tűvel karjában
lelt rá a felkelő nap,
nem mozdult többé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mónika, akit híres fiának, Augustinus (magyarosan: Ágoston) egyházatyának
elbeszéléséből ismert meg a világ, imádkozó édesanya volt.
Élettörténetében egy megindító jelenetről olvashatunk:
Az észak-afrikai tengerparton álló kápolnában éjnek idején egy asszony térdel, és
Istenhez könyörög fia lelkének megmentéséért. Nem érzi a kőpadozat hidegét, ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Verzár Éva: A kis lak
Ott fenn a hegyekben, egy sűrű erdő tisztásán építette fel a kis házat. Gerendái szépen egymásba illenek. Kívül vakolatlan, hogy ne rontsa az összképet, és mert ő maga is így szerette. Ide költözött egyedül, élete végéig itt szeretne élni, gondolta magában, amint meglátta az elkészült házat. A ház előtt zöldellő rét. A fűben millió színben pompázó... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.
Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.
Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt
másik magányos vándo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Könyvmegjelenések
Fodor József ny. múzeumigazgató magánkiadásaként a közmuvelodési cél érdekében az alábbi könyvek jelentek meg:
1 / Magyarországi tégla és cserépgyártás története (544 oldal )
A szerző ismerteti a magyarországi tégla és tetőcserépgyártás fejlődéstörténetét az ókortól 1990-ig. A könyv tartalmaz még 122 db fényképet, 214 db rajzot, 280 db tégla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vidám Gazfickók / Offogó (Kötetlen beszélgetés klántagok számára)
Hozzászólás
Ne egysorozz, ne offolj. Próbálj igényesen játszani.
Szerző Hozzászólás Oldalak: 1 2 3 4 ... 6
Rosetina Babil
#119170
Ha így rá jött mindnekire a vágy, hogy megossza alkotását a nagyközönséggel, itt az enyé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Álmodtam veled...
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott it... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kergetted égen-földön,elbújt a boldogság-,
mért'kívül keresed-kutatod lelked otthonát?
Áttörtél árkon-bokron,de nőtt,nőtt a távolság-,
végül már nem lelt álom rád...
De bármerre jársz,vigyen a remény-,
mert választ találsz az út mentén:
több vagy,nem egy név- hiszen él benned ezer év-,
benned a béke,a csillagok fénye,a Mindenség!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc:Gyengeség
Csak egy kicsit voltam becsületes,
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak ép elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.
Csak ép elkezdtem? Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egye... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...arcos Katalin:
Örökké a tiéd
Úgy éltem eddig, mint fényben az árnyék.
Bezárkóztam magányom sűrűjébe.
Úgy, mintha ezután sose vágynék
ki a nyüzsgő életbe, fel a fénybe.
Aztán egy fénysugár belém hatolt:
rám találtál, s én magamra leletem.
Újult lélekkel, mint aki sose volt
magányos, most élek, lásd, önfeledten.
Figyelmed ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Árnyékok nélkül mit ér a fény?
Mit ér a holnap, ha nem melletted ér?
Új álmok nélkül nincs már remény,
egy utolsó percre még légy enyém.
Elmékek nélkül, mit érek én?
Nem hittem volna, mindez véget ér.
Ábrándok nélkül lelt rám az éj,
Egyetlen percig még légy enyém.
Most úgy ölelj, mint senki más,
Ahogy a karjaidba zársz a legs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Domahidi Klára: Egy csepp harmat
Réka érezte, hogy ezután a kiadós vita után férje meghívását, hogy látogassák meg a szüleit, csak az udvariasság diktálja. Egyedül akart maradni, hogy gondolkodhasson. Semmi kedve nem volt a férfi családjával eltölteni néhány hűvös napot, tele visszafojtott indulatokkal. Magányra vágyott. Ami gyógyítana. És kimondhatatlan fáradts... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tiltott gyümölcsök édességében ha merítkeztünk
varázzsá lett a szokott? nem lett varázzsá
s ki ezt vágyta, elkárhozott
valódi gyümölcsünk rituálékból, mélységre nyíló kapu
násztánc és mosoly
ki megijedt attól, hogy mögötte nem önmagára lelt, hogy az külön-való
reszketve ûzi a felolvadást
... |
|
|
|
|
|
